Nemrégiben egy ismerőssel találkozva, akinek meséltem arról, hogy Szöszit örökbe fogadtuk, azt a kérdést szegezte nekem, hogy jól jártunk-e vele? Mármint Szöszivel. Először nem is igazán értettem, hogy mire vonatkozik a kérdés, mi az, hogy jól jártunk-e? Aztán kiderült, hogy az ismeretségi körében…
Mondod-e egy gyermekes ismerősödnek, hogy Ti olyan csodálatos emberek vagytok, mert van gyereketek? Megkérdezed-e tőle, hogy elmondja-e a gyerekének, hogy hogyan született? Megkérdezed-e tőle, hogy a gyerek tudja-e, hogy ő az „igazi” anyukája? Megkérdezed-e tőle, hogy nem fél-e attól, hogy felnőve a…
Amikor az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamra jártunk, akkor elég alaposan körüljártuk azt a kérdéskört is, hogy mit tegyünk, ha a gyerekünk pedagógusa tesz valami szerencsétlen megjegyzést a gyerekünk örökbefogadottságával kapcsolatban. Akkor még nem sejtettem, hogy egyszer végig kell hallgatnom…
"Én képtelen lennék más gyerekét elfogadni vagy szeretni." - Hányszor hallottam már ezt a mondatot az elmúlt 8 év alatt, hol elismerő, hol hitetlenkedő hanghordozással. Szöszi nem „más gyereke”. Soha nem is volt más gyereke. Onnantól kezdve, hogy megismerkedtünk az életet adójával Szöszi már egy…
Napok óta érlelődik bennem ez a poszt a lombikprogram és a győri püspök megnyiltakozása kapcsán. Nem fogok most a lombikprogram mellett vagy ellen kampányolni, bár tehetném is akár, mert 10 IVF kezelés után gyakorló katolikusként nem a pálya széléről osztanám az észt. Ugyanakkor volt az…
Ez a mondat egy Márai életéről szóló cikkben szerepel, de maga a fordulat, gyakran megjelenik, ha az örökbefogadás mint különleges élethelyzet szerepel egy egyébként másról szóló történetben. Az örökbefogadás nem különleges élethelyzet, vagy csak annyira, amennyire különleges önmagában az az…
Beleolvastam egy fórumba, ahol az örökbefogadásban érintettek szoktak társalogni. A szóhasználat volt a téma, hogy Magyarországon mennyire nincs ennek (sem) kultúrája. A saját gyerek a vérszerinti gyerek szinonimája, az igazi szülő meg a biológiai szülőé. Valaki ugrik mindegyikre, valaki már…
Ma szembe jött velem a facebookon egy fotó. Rajta felirat: „Nem másság van, hanem sokféleség.” Egy gyönyörű, Down szindrómás kisfiút ábrázolt a kép. És erről eszembe jutott a mi „másságunk”. Mennyire toleránsnak, elfogadónak gondoltam magam, amíg ki nem derült, hogy én sem abban a csapatban…
A héten megint kaptunk egy szerencsétlen megjegyzést az örökbefogadással kapcsolatban. Így a szokásosnál is többször ráfeledkeztem. Gyönyörködtem a vonásaiban korán reggel, amikor még aludt, napközben, amikor elmélyülten játszott, és nem vette észre, hogy figyelem. A járomcsontja, álla, szájának íve…
Ma délután egy buszmegállóban megláttam egy kismamát, a párjával nevettek valamin. Már jó nagy pocakja volt. Láttam magam előtt, ahogy nyáron már a babakocsit fogja tologatni, és az milyen jó lesz majd neki. Gyönyörűen sütött a Nap, és olyan vidám tavaszi volt minden. Ahogy elhajtottunk mellettük a…