Ma délután egy buszmegállóban megláttam egy kismamát, a párjával nevettek valamin. Már jó nagy pocakja volt. Láttam magam előtt, ahogy nyáron már a babakocsit fogja tologatni, és az milyen jó lesz majd neki. Gyönyörűen sütött a Nap, és olyan vidám tavaszi volt minden. Ahogy elhajtottunk mellettük a kocsival, a hátsó ülésen csacsogott épp valamit a gyerek, elöntött a boldogság és hála érzése. De hát nekem is van gyerekem! Már hét éve, és még mindig újra és újra rácsodálkozom, és megörülök neki, hogy ez mennyire jó.