Napok óta érlelődik bennem ez a poszt a lombikprogram és a győri püspök megnyiltakozása kapcsán. Nem fogok most a lombikprogram mellett vagy ellen kampányolni, bár tehetném is akár, mert 10 IVF kezelés után gyakorló katolikusként nem a pálya széléről osztanám az észt. Ugyanakkor volt az örökbefogadással kapcsolatban is egy mondata Veres Andrásnak, amin úgy nagyjából mindenki átsiklott, én viszont nem bírok szó nélkül elmenni mellette. Nevezetesen:

„Magam is tapasztaltam több évtizedes lelkipásztori szolgálatomban, hogy steril házaspároknak, miután elfogadták a javaslatomat, hogy fogadjanak örökbe és neveljenek gyermeket, egy-két éven belül megszületett a saját gyermekük.”

1. Az örökbefogadás nem alternatív meddőségi kezelés! – Ha egy pár elsődleges motivációja az örökbefogadásban, hogy hátha utána sikerül teherbeesni és szülni egy vérszerinti gyereket, ott nagy bajok lesznek. Egy örökbefogadott gyerek soha nem lehet a vérszerinti pótléka. Nem azért kell örökbefogadni, hogy felszabaduljanak a lelki gátak, meg a mit tudom én még mik. Arról nem is beszélve, hogy az én örökbefogadói ismeretségi körömben - pedig elég széles a kör - egyetlen család sincsen, akiknek az örökbefogadás után spontán született vérszerinti gyermeke is. Tehát, ha meddőségi kezelésként tekintünk az örökbefogadásra, akkor a sikerességi rátája elég gyatra.
2. Az örökbefogadott gyerek saját gyerek! – Erről meg már többször kifejtettem a véleményemet itt, meg itt és itt is.

Csak a miheztartás végett. Uff!