Rossz idő volt ma, egész nap a lakásban punnyadtunk. Szeretem az ilyen semmittevős napokat, amikor nem történik semmi, csak vagyunk. Olvastam, tévét néztem volna, ezért kapcsolgattam a csatornák között, hátha találok valami kedvemre valót. Az egyik adón pont, ahogy odakapcsoltam, két fiatal nő, akik…

Ma reggel szembejött velem Lackfi János Hús a hústól írása. Ami azért is érdekes, mert a héten többször is elméláztam Szöszi gyökerein, vérszerinti hovatartozásán. Talán amiatt is, mert a Balatonon nyaralva a strandon úgy éreztem, hogy az északi part összes kismamája azon a strandon verődött össze,…

Apák napja van. Örökbefogadott gyermekek esetében megkerülhetetlen a kérdés, hogy mi van a biológiai apákkal? Hol vannak ők az örökbefogadások történetében? Lemondtak ők is a gyermekükről? Vagy tudnak egyáltalán arról, hogy született egy gyermekük? Ha tudtak volna a baba érkezéséről, akkor is…

Ma megnyitottuk a strandszezont. Imádja a vizet, főleg a Balatont, de ha nem tudunk elmenni, akkor megteszi a helyi strand is. A pancsolással csak a fagyi tudja felvenni nála a versenyt az élvezeti értéket illetően. Ma sem volt ez másként. Fürdés-fagyi-fürdés-fagyi-fürdés… Szeretem figyelni, ahogy…

Beleolvastam egy fórumba, ahol az örökbefogadásban érintettek szoktak társalogni. A szóhasználat volt a téma, hogy Magyarországon mennyire nincs ennek (sem) kultúrája. A saját gyerek a vérszerinti gyerek szinonimája, az igazi szülő meg a biológiai szülőé. Valaki ugrik mindegyikre, valaki már…

Mert minden anya "igazi". Ha ő nem hordja a méhében, akit én a szívemben, akkor most nincs gyerekem. Ha én nem hordom a szívemben, akit ő a méhében, akkor a gyerekem anya nélkül maradhatott volna.

Ma hajnalban, amikor fogtündért játszottam, és kicseréltem az ajándékra a tegnap kipottyant és a fogtündérnek gondosan kikészített fogacskát, megálltam egy kicsit, néztem, ahogy békésen alszik, és eszembe jutott a 8 évvel ezelőtti napsütéses reggel. Izgatott voltam. Végre mehettünk a gyámhivatalba,…

8 évvel ezelőtt reggel elindultunk Százhalombattára, hogy megismerkedjünk valakivel, aki akkor egy gyermeket hordott a szíve alatt. Nagyon izgultam. Egy kicsit amiatt is, hogy milyen lesz ő, el tudom-e fogadni, de sokkal inkább amiatt, hogy ő el tud-e majd fogadni engem a születendő gyermek…

Iskolából hazafelé, minden előzmény nélkül: - Mama, meséld el, amikor megszülettem! - Azt a napot, amikor éjszaka telefonáltak, hogy menjünk a kórházba? - Nem, előbbről. - Akkor onnan, amikor megláttam a talpacskád a néni pocakjában? - Nem, még előbbről. - Jó. A Papa és a Mama, nagyon-nagyon…

Anyák napja kapcsán azon gondolkodtam, hogy pillanatnyilag számomra mit jelent a gyerekem szülőanyja? Milyen a viszonyom hozzá? Az nem kérdés számomra (és bízom benne, hogy a hozzánk közel állók számára sem), hogy Szöszi édesanyja én vagyok. Nagy baj lenne, ha ebben nem lennék biztos. De akkor ki ő?…