Anyák napja kapcsán azon gondolkodtam, hogy pillanatnyilag számomra mit jelent a gyerekem szülőanyja? Milyen a viszonyom hozzá? Az nem kérdés számomra (és bízom benne, hogy a hozzánk közel állók számára sem), hogy Szöszi édesanyja én vagyok. Nagy baj lenne, ha ebben nem lennék biztos. De akkor ki ő? A másik anya. Hol van most ő az én életemben? Érdekes, mert a válasz évről-évre, folyamatosan változik. Kezdetben kb. az első évben nagyon intenzíven "jelen volt" az életemben, nem volt nap, hogy ne gondoltam volna rá, és bármennyire is magaménak éreztem Szöszit, valahogy még mindig kicsit a szülőanyáénak is éreztem őt. Aztán ez elmúlt. Jött egy közömbös időszak, amikor elhaványult az arca, megszűnt ezt a folytonos jelenlét érzés. Majd történt valami, ami miatt hosszú ideig kifejezetten dühös voltam rá, zavart éreztem, megbántottságot és haragot. Úgy éreztem nem volt őszinte és visszaélt a bizalmammal. Mérges voltam rá, hogy Szöszire ekkora terhet rakott az örökbeadással. A józan eszem persze tudta, hogy ez így volt a legjobb, főként a gyereknek, és nem jókedvében tette, amit tett, de az indulatok azért még ott voltak. Ezektől az érzésektől persze megijedtem, hiszen hogyan tudok majd semlegesen, elfogadóan beszélni a gyerekemnek a gyökereiről, ha ilyen indulatok vannak bennem a szülőanyjával kapcsolatban. Aztán szép fokozatosan erodálódott a dühöm, és most már jó ideje úgy tudok rá gondolni, mint egy nagyon távoli rokonra. Akit nem szeretünk, nem utálunk, igazából nem is ismerünk, csak tudjuk, hogy van. Egy-egy családi ünnep vagy esemény kapcsán vagy csak úgy eszünkbe jut, beszélünk róla. Lehet, hogy fogunk még találkozni, de az is lehet, hogy nem. De most anyák napja alkalmából szeretném itt és így megköszönni neki Szöszi életét, hogy ő van nekünk, hogy egyáltalán van, mert nélküle szegényebb lenne a világ, de én biztosan szegényebb lennék és boldogtalan.

Köszönöm M., hogy képes voltál megtenni azt, amiért ma még sokan ismeretlenül is elítélnek. Köszönöm, hogy volt Benned elég bátorság vállalni a következményeket! Köszönöm, hogy volt Benned elég szeretet Szöszi érdekeit nézni a sajátodéi helyett! Köszönöm, hogy Anya tudtál lenni akkor, amikor én még nem voltam az! Ez a Te napod is!