A hülyéknek inkább ne!
Amíg óvodás volt mindig az esti fürdésnél vitattuk meg a világ nagy dolgait. Amióta már inkább zuhanyozik, ezek a beszélgetések már a fotelben, kanapén ülve zajlanak. Korábban is nagyon szerettem ezt az esti rituálénkat, de mostanra már egyre inkább felnőttmódra tudunk beszélgetni egymással. Tegnap esti Szösszenet:
- Meséltél már a barátaidnak arról, hogy örökbefogadtunk?
- Nem, még nem.
- Miért?
- Hát, mert ez olyan családi dolog.
- És nem is akarod elmondani?
- De majd később biztos, de ahhoz az kell, hogy még jobban ismerjenek.
- Úgy érzed, nem ismernek eléggé?
- Nem, csak ők még nem ismernek baba korom óta, nem tudják, hogy mi volt velünk.
- Mit gondolsz arról, hogy én kinek beszéljek vagy kinek beszélhetek arról, hogy örökbefogadtunk?
- Hát akik nagyon közeli barátok. Akik már régóta, baba korom óta ismernek minket. Akiket szeretsz, azoknak elmondhatod, de a hülyéknek inkább ne.
- Azoknak eddig sem mondtam, de akkor mostantól még jobban ügyelek erre. �
