Az egyik bulvároldalon megjelent egy szokásosan nyálas, hatásvadász cikk arról, hogy egy 18 éves lány örökbe adta az újszülöttjét. Amerikában. Uborkaszezon van, úgyhogy most épp ez is hírértékkel bírt. Számomra a komment szekció ilyenkor mindig izgalmasabb, hogy hogyan reagálnak az emberek egy ilyen történetre. És persze én hogyan reagálok az előítéletes megnyilvánulásokra. Aktuálisan mi az, amitől ledobom a láncot? Igazából a szokásos reakciók jöttek, amik ilyenkor szoktak. Milyen anya az ilyen? Minek szülte meg, ha nem tudja felnevelni?  Azaz, az abortusz még mindig inkább elfogadható döntés a többség számára, mint az örökbeadás. Mondjuk azért az érvekre kiváncsi lennék, hogy miért is? Aztán: „Az ilyennél az állatok is jobbak, mert azok is ragaszkodnak a kicsinyeikhez”. Ez utóbbi persze ebben a formában végképp nem igaz, mert elég sok példa van arra, hogy az anyaállat akár meg is eszi a saját kölykét, ha a helyzet úgy kívánja, a hírhedt kakukkról nem is beszélve, aki még költeni sem bír, és lazán odarakja a tojását más madár fészkébe… Mondjuk kíváncsi lennék arra is, hogy ezeket a sommás kijelentéseket simán az arcába nyomnák-e egy örökbefogadottnak?  Vagy belegondoltak-e abba, hogy egy kamaszkorban lévő örökbefogadott is olvashatja a neten a cikket és alatta a kommenteket, és ő vajon mit érezhet, amikor azzal szembesül, hogy a vérszerinti anyjáról így vélekedik az emberek többsége? Amikor mondjuk ő maga is épp abban az életkorban van, amikor keresi önmagát, rakja össze a saját identitását, foglalkoztatja, hogy honnan jött, kicsoda is ő maga valójában? Ezekről majd kell beszélgetnem Szöszivel, hogy ha belefut esetlegesen ilyenekbe, akkor a helyén tudja majd kezelni. Hogy az emberek többsége, akik nincsenek ebben benne, nincs a környezetükben örökbefogadó család, semmilyen szinten nem érintettek, csak a maguk szemüvegén keresztül látva, a maguk tapasztalataiból kiindulva alkotnak ítéletet számukra ismeretlen emberekről, számukra ismeretlen, soha nem tapasztalt élethelyzetekről. Mi tudjuk, hogy mi, hogyan és miért történt. Ők nem tudják. Mi ismerjük a részleteket, ők nem. Nem védhetem meg attól, hogy ilyeneket olvasson, de felkészíthetem arra, hogy találkozni fog ilyen és még ilyenebb véleményekkel, beszólásokkal. De ezek a vélemények soha nem róla vagy rólunk szólnak, hanem arról, hogy a többség még mindig nagyon keveset tud és még annál is kevesebbet ért az örökbefogadás folyamatából.

(kép forrása)