Ma délután a szokásos heti nagybevásárlás során az Intersparban végig kellett nézni a lego felhozatalt. És ahogy mutogatta, hogy ezt is szeretné, meg ezt is, meg ezt is, elöntött a hála érzése, hogy mennyire jó, hogy ő van nekem, és milyen jó, hogy ilyen békés és normális életünk van, hogy a legnagyobb problémánk, hogy melyik legot választhatja, melyik fér bele majd a szülinapi költségvetésbe. Amikor évekkel ezelőtt csak fantáziáltam arról, hogy milyen lesz, amikor majd egyszer nekem is lesz gyerekem, akkor kb. ilyenekre vágytam, mint ez a ma délutáni vásárlás közbeni játéknézegetés. Ő persze mindet akarja egyszerre, én meg osztok-szorzok fejben. Ez annyira, de annyira hihetetlenül jó érzés, hogy még mindig rá tudok csodálkozni, hogy ez a csoda tényleg velem történik. Mindenem megvan.