Egy hónap múlva itt a szülinap. Minden évben ugyanúgy és mégis mindig kicsit másképp élem meg ezt az időszakot. Az év többi időszakában is, de ilyenkor még fokozottabban törnek fel bennem az emlékek. Érdekes megtapasztalnom, hogy hogyan változnak a reflexióim az évek során. Ilyenkor mindig többet mesélek neki is arról, hogy milyen volt megélni a születését. Ezek a mesék, történetek és beszélgetések az évek múlásával alakulnak, változnak. Persze az alap sztori nem, de az interpretáció módja annál inkább. Egyre „felnőttesebben” beszélgetünk erről. Vannak kedvenc részei, néha belekérdez, de legtöbbször csak hallgatni szereti ezeket emlékeket. Ma reggel is ez járt a fejemben, és arra gondoltam, hogy ahhoz képest, hogy volt egy időszak, és még csak nem is a legelején, amikor nem volt feltétlenül jó érzés számomra, hogy arról kellett mesélnem, hogy egy másik néni pocakjából született, most meg mennyire felszabadító, hogy nyíltan, szabadon tudunk beszélni az örökbefogadásáról. Én is átmentem azon a szakaszon, amikor fájt, hogy miért nem én tudtam megszülni pont ezt a gyereket? Miért kell neki azzal megbirkóznia, hogy nem az anyukája pocakjából született? Mostanra azonban ez a fájdalmas hiányérzet, vagy az emiatti szorongás elmúlt. Már csak a beszélgetések, a néha vicces, néha komoly, de mindig őszinte történetmesélések, párbeszédek maradtak. Szereti hallgatni mind a mai napig a babavárós, készülődős sztorikat, a saját születésmeséjét, az egymásra találásunk történetét. Én meg szeretek erről mesélni neki. És ez annyira jó. 13 éves. Kamaszodik. Elkezdte érdekelni a szexualitás. Ami valljuk meg, szintén egy nem könnyű téma. De, aminek nagyon örülök, hogy erről is ugyanolyan könnyedséggel kérdez, én meg igyekszem ugyanolyan könnyedséggel válaszolni, mint ahogy az örökbefogadással kapcsolatos kérdéseire is felelek. Nincsenek tabuk. És ezért is hálás vagyok az örökbefogadásnak, mert kezdettől fogva rá voltam kényszerítve, hogy beszéljek, beszéljek, beszéljek akkor is, ha legbelül ez nem esik jól, de a bizonytalanságaimmal nekem kell megküzdenem, nem a gyereknek. Ő meg abba nőtt bele, hogy bármiről lehet kérdezni, beszélni, válaszolni fogok. Akár a „Néniről”, akár arról, hogy miért meztelenek szex közben az emberek?  Igaz, ahogy az örökbefogadásról, úgy pl. a szexualitásról is a maga szintjén, de én kezdtem el neki sokkal korábban beszélni, hogyha majd már lesznek kérdései, akkor merjen kérdezni, merjen tőlem kérdezni. Az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon nagyon hangsúlyos volt, hogy ne várjuk meg, amíg kérdez, hanem mi magunk meséljünk kezdettől a gyereknek az örökbefogadottságáról, mert akkor lesz ez a téma a helyén a fejében és a lelkében. Ezt a tanácsot vagy, ha úgy tetszik szemléletet terjesztettem ki aztán minden más témára is. Szóval számomra azon túl, hogy lett, lehetett gyerekem, az örökbefogadásnak megvan az a pozitív hozadéka is, hogy az ún. kényes témák sem kényes témák közöttünk.