Gyereknevelés
Olvasgatok örökbefogadós oldalakat, tagja vagyok a facebookon is néhány örökbefogadós csoportnak. Mostanában valahogy elbizonytalanodtam. Korábban gond nélkül beszálltam a „hogyanneveljünkörökbefogadottgyereket” című eszmecserékbe, akár vitákba is. De újabban inkább kimaradok ezekből. Egyrészt azért, mert néha az az érzésem, hogy úgyis leugatnak, hiszen mit tudhatok én, akinek csak egy örökbefogadott gyereke van, és különben is újszülöttként került hozzánk. Mit tudhatok én, főleg azokhoz képest, akik többet és nagyobbat, ugye… Másrészt egyre inkább úgy látom, hogy valójában csak gyereknevelés van. Családok vannak és gyerekek vannak. Nem oszthatók két csoportra a családok örökbefogadókra és vérszerintiekre. Egyik sem egy homogén massza. Pont annyira különbözik egymástól két örökbefogadó család, mint amennyire egy örökbefogadó és egy vérszerinti család vagy amennyire két vérszerinti család. És ha jobban megvakargatjuk, minden családnál van valami plusz csavar a történetben. Valahol azzal kell megküzdeni, hogy gluténérzékeny a gyerek, máshol ADHD-s, nálunk meg örökbefogadott. Semmivel sem jelent ez nagyobb kihívást, mint teszem azt a gluténmentes diéta. Persze lehet ezt fokozni, hogy gluténérzékeny ADHD-s örökbefogadott. De ha így is van, ebből a háromból napi szinten a gluténérzékenység és az ADHD sokkal több kihívás elé állítja a családot, mint az örökbefogadás ténye. És bár nyilvánvalóan foglalkoztat a téma, hiszen ezért is írom ezt a blogot, de a hétköznapokban mégis sokkal inkább lefoglal az, hogy a túrázásaink alkalmával begyűjtött kullancsok helyét figyeljem, hogy bepirosodik-e, mutatkozik Lyme fertőzés, vagy hogyan sikerültek az évvégi felmérők, vagy most hétvégén nem kentem be rendesen naptejjel és kicsit megpirult a háta a strandon. Ezekben a hétköznapi, banális helyzetekben kb. a századik helyen van a fontossági sorrendben, hogy a gyerekemet történetesen nem én szültem. Amikor szóba kerül, mert valamelyikünk szóba hozza, akkor foglalkozunk az örökbefogadottsággal, de egyébként… Aktuálisan a nyári szünetet várjuk, és számoljuk vissza a napokat.