Az egyik munkatársam lánya babát vár. Időről időre átszellemült örömmel meséli, hogy épp hol tartanak a várandósságban, mekkora már a pocak, mi volt a legutóbbi vizsgálaton, mi látszott az ultrahangon? Ahogy kíséri a lánya terhességét, mintha egy kicsit a sajátját is újra élné. Ma hajnalban a közeledő anyák napja kapcsán eszembe jutott, hogy igazából soha nem beszélgettünk arról az anyukámmal, hogy ő hogyan élte meg az én küzdelmemet, a lombikos kudarcokat, az elhalt terhességeimet. Ahogy nekem nem adatott meg a boldog babavárás, neki sem adatott meg, hogy a lányát ebben végig kísérje, kimaradt az ultrahangfelvétel dupla szemüveggel nézegetése, kimaradt sok minden, amit most látok, hogy mennyire fontos tud lenni egy lányos anyának. Neki csak az aggódás jutott, a gyereke féltése. Soha nem éreztette velem, hogy neki ez mennyire nehéz, pedig biztos az volt. És még az is kimaradt, hogy a születése után a kórházban meglátogathassa az unokáját. Egy hónapos volt Szöszi, amikor a nagymamája először látta, és először a karjaiba vehette. Addig csak az akkori szutyok telefonommal készült elmosódott fényképeket láthatta róla, és naponta várta a telefont, az sms-eket a legújabb hírekkel a gyerek állapotáról, hogy épp jobbak vagy rosszabbak lettek az aktuális vizsgálatok eredményei. Amikor hazaértünk a kórházból, mindez mit sem számított már. Mintha egy atomreaktor indult volna be, annyi energiája szabadult fel az unokáját meglátva. Én testileg, lelkileg kipurcanva, örültem, hogy élek a kórházi hetek megpróbáltatásai után, anyu meg pörgött, Nem tudom mi lett volna velem nélküle.  Levett egy csomó feladatot a vállamról, mosást, vasalást, és rengeteg türelme volt Szöszihez. És ez azóta is így van. Szöszi nem tud olyat kérni Mamitól, amit Mami ne teljesítene boldogan. Ha kell kidobózik vele, ha kell gyorsan süt valami finomat. Minden áldott nap, amikor hazaérünk az iskolából Szöszi első dolga az, hogy bemegy Mamihoz és kéri, hogy varázsoljon neki valamit (értsd: édesség vagy valami egyéb apróság). És persze mindig van varázslat. Mami varázsol cukorkát, matricát, rágót, de leginkább boldog gyerekkort.