Öt évvel ezelőtt ültem a parkban a klinika mellett, tele voltam aggodalommal, hogy a gyerekem, aki akkor hivatalosan még nem is volt a gyerekem vajon meggyógyul-e, ki tudunk-e keveredni abból a bürokratikus slamasztikából, amibe a születése után kerültünk, és akkor felhívott az egyik legkedvesebb barátnőm, hogy életemben elsőként boldog anyák napját kívánjon. Valahogy akkor kezdtem elhinni, hogy tényleg, hogy én is, és most már igazából anya lehetek.