- Mama, ez a mi városunk, mert én itt születtem.

- Ez mi a városunk, de Te nem itt születtél, hanem Budapesten, aztán ide hoztunk haza, mert itt lakunk.

- Én a néni pocakjából születtem igaz?

- Igen, igaz.

- És jól éreztem magam a néni pocakjában?

- Szerintem igen.

- Vigyázott rám, hogy ne üssem meg magam a pocakjában?

- Igen, vigyázott Rád, amíg a pocakjában voltál.

- Így (mutatja az oldalsó középtartásban tartott karjait) tornázott? Csak ugrált, hogy ne üssem meg magam. Amikor ki akartam bújni a pocakjából Te is ott voltál? Szólt a doktor, hogy ki akarok bújni, és Ti siettetek a Papával?

- Nagyon siettünk, mert már alig vártuk, hogy találkozzunk.

- De aztán otthagytatok a kórházban éjszakára?

- Nekünk haza kellett jönnünk este, mert mi nem alhattunk ott, de Rád az ápóló nénik és doktor bácsik vigyáztak, amíg mi nem lehettünk Veled.

- De miért betegedtem meg?

- Mert a véredben lett egy rög, ami elzárt egy fontos eret a pocakodban, és amíg azt meg nem gyógyították, addig kórházban kellett lenned.

- Aggódtál értem? Sírtam? Sok szurit kaptam?

- Igen, nagyon aggódtam, és bizony sírtál is, és sok szuri is kellett, hogy meggyógyulj.

- Elég lesz a pénzem az új legóra, tudod a szerelősre?