Iskolából hazafelé, minden előzmény nélkül:
- Mama, meséld el, amikor megszülettem!
- Azt a napot, amikor éjszaka telefonáltak, hogy menjünk a kórházba?
- Nem, előbbről.
- Akkor onnan, amikor megláttam a talpacskád a néni pocakjában?
- Nem, még előbbről.
- Jó. A Papa és a Mama, nagyon-nagyon…
Anyák napja kapcsán azon gondolkodtam, hogy pillanatnyilag számomra mit jelent a gyerekem szülőanyja? Milyen a viszonyom hozzá? Az nem kérdés számomra (és bízom benne, hogy a hozzánk közel állók számára sem), hogy Szöszi édesanyja én vagyok. Nagy baj lenne, ha ebben nem lennék biztos. De akkor ki ő?…
7 évvel ezelőtt az utolsó óráit töltötte a vérszerinti anyukája pocakjában. Amikor megszületett és elvágták a köldökzsinórt a fizikai kötelék megszakadt közöttük, de sejt szinten örökre egymáshoz tartoznak. És ez jó. Ahogy örökre hozzám is tartozik, attól a pillanattól fogva, hogy először ölelhettem…
- Mama, ez a mi városunk, mert én itt születtem.
- Ez mi a városunk, de Te nem itt születtél, hanem Budapesten, aztán ide hoztunk haza, mert itt lakunk.
- Én a néni pocakjából születtem igaz?
- Igen, igaz.
- És jól éreztem magam a néni pocakjában?
- Szerintem igen.
- Vigyázott rám, hogy ne…
- Mama, te emlékszel arra, amikor én kisbaba voltam?
- Igen, emlékszem.
- És milyen voltam?
- Gyönyörű. Amikor a kórházban voltunk Te voltál minden ápoló néni és doktor néni kedvence, mert mindenki azt mondta, hogy Te vagy a legszebb az osztályon.
- És akkor a néni bekapott, akinek a pocakjából…
Beszélgettünk a születéséről. Meséltem neki, hogy milyen volt, amikor először megláttam a pocakban.
- És akkor kiintegettem neked a Néni pocakjából? Szia Mama! Így?
Ma éjszaka lesz kereken hat éve, hogy hajnali kettőkor megszólalt a telefonom. Ezzel elkezdődött életem leghosszabb napja. A Gólyahír Egyesület vezetője hívott, hogy induljunk, mert a szülőszobán van a kismama, aki szerette volna, hogy én is ott legyek vele. Fél négyre értünk oda a kórházba. Nem…