Ehunyt Mórucz Lajosné, vagy ahogyan a gólyahíres családok emlegetik, Gabika. A halálhír vasárnap reggel ért, és teljesen letaglózott. A Gólyahír Egyesület alapítója és haláláig elnöke volt. 901 baba, köztük az én Szöszim örökbe adásánál, -fogadásánál segédkezett.

Megvallom, hogy az egyesülettel lényegében nincs kapcsolatom, az örökbefogadói identitásomat kevéssé határozza meg az, hogy történetesen a Gólyahír Egyesületen keresztül fogadtunk örökbe. Ennek részben oka az is, hogy nálunk nem zajlott zökkenőmentesen az örökbefogadás, és akkor vajmi kevés segítséget kaptam. Emiatt sokáig volt bennem megbántottság, mert úgy éreztem cserben hagytak akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna a támogatásra. Aztán teltek az évek, és megbékéltem a helyzettel, megbékéltem Gabival. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy kitartó türelemmel próbálkozott a kapcsolatot fenntartani köztünk. Mert fontos volt neki Szöszi, ahogy a többi 900 örökbeadott gyerek. Mindegyikőjükre úgy tekintett, mint az unokáira. Név szerint számontartott minden egyes gyereket, minden egyes családot. Fontosak voltunk neki. Szeretett minket. Ha a facebookon megosztottam egy-egy fotót, egy-egy történetet, egy-egy gyerekszájat, mindig az elsők között reagált. Néha felhívott vagy rám írt a messengeren, érdeklődött, hogy mi van velünk. Szinte felfoghatatlan, hogy hogy fért bele az aktuális krízisek mellett még az örökbefogadó családokkal is ilyen szinten tartani a kapcsolatot. Igazából eddig nagyon bele sem gondoltam. Éltük az életünket, és olyan természetes volt, hogy ő van. Hogy lájkol és kommentel a facebookon, hogy tudja, hogy épp mi van velünk, hogy követi ezt a blogot, hogy hol a tévében, hol a rádióban, hol valamelyik újságban látjuk, halljuk, olvassuk. Vasárnap reggel amikor feltettem a szombati túránkról a fotókat, vártam, hogy lájkolja, és kommentben odabigyessze a szokásos szívecskét. De nem lájkolt, nem kommentelt, ehelyett jött az üzenet egy másik gólyahíres anyukától, hogy Gabi hajnalban meghalt. Azóta próbálom felfogni, megemészteni. Egyelőre kevés sikerrel. 67 éves volt. Túl fiatal a halálhoz. Ugyanakkor, ha csak pusztán az utolsó két évtizedet nézem, akkor is több életre elegendő jót tett.

Isten veled Gabi! Utolsó kérésem, hogy odafentről is folytasd tovább, amit itt, e földi létben elkezdtél. Segítsd a születendő kis lelkeknek megtalálni a családjukat, olyan biztos kézzel, amilyen biztos kézzel elvezetted hozzánk Szöszit! Bár ezt pont Tőled kérni sem kell. Hiszen kérés nélkül tetted és tudom, hogy teszed majd tovább, és akkor rendben leszünk mi, hátramaradók is.