Szöszinek csak egy születésnapja van. Mi nem ünnepeljük második születésnapként sem azt a napot, amikor hazakerült a kórházból, sem azt, amikor jogerőre emelkedett az örökbefogadás. Persze megemlékezünk róla, és ünnepként éljük meg mindegyiket, de az nem születésnap. Az egyébként méltán népszerű Nekem két születésnapom van című könyv, amely sokáig az egyetlen elérhető mesekönyv volt a témában, nekünk nincs is meg. Pedig többször tették fel nekem ezt a kérdést ismerősök, hogy akkor nálatok két születésnap van? Szöszi újszülöttként került a családba, ilyen értelemben nincs is előélete, amit máshol, akár a vérszerinti családjában, akár nevelőszülőnél töltött volna. Így aztán nem is igazán értelmezhető számára az a történet, amiről Marie-Claude Monchaux könyve szól. Számomra sokkal inkább az azonosságra törekvés a meghatározó, és nem a különbözőségre fókuszálunk. Ugyanolyan kisgyerek, mint bármelyik másik, ugyanolyan család vagyunk, mint bármely másik. Az örökbefogadás a családdá válás módjának csak egy variánsa. Nem tipikus, de normális variánsa. Viszonylag gyakran beszélünk az örökbefogadásról, de nem hangsúlyozzuk túl. A terhesség néhány hónap az anya életéből, a születés pedig csak egyetlen nap a gyerek életében. Ez valóban nem tipikusan zajlik egy örökbefogadó családnál. De utána minden ugyanúgy történik, mint bármelyik más átlagos család esetében. Etettem, pelenkáztam, éjszakáztam, aggódtam, örültem, ápoltam. Ugyanazokat éljük át, mint más családok, ugyanazokat a döntéshelyzeteket, ugyanazokat a kríziseket. Menjen bölcsibe vagy ne? Melyik óvodát, iskolát válasszuk? Mikor és milyen különórákra járjon? Tanuljon-e hangszert? Ha igen, akkor mi tetszene neki és mire van lehetőség? Melyik sportot válassza? Melyik idegen nyelvet válasszuk? Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, akkor ugyanúgy jön az elbizonytalanodás, hogy mit rontottunk el, ugyanúgy megvannak a kétségek, hogy jól csináljuk-e? Nincs különbség. Nem tudom, ha nagyobbacskaként került volna hozzánk, akkor azt hogyan kezelném, lenne-e két születésnapja? Valószínű akkor sem, mindazzal együtt, hogy megünnepelnénk az egymásra találásunkat, de valószínű nem hívnám második születésnapnak azt a napot. Mert nem az évenkénti születésnapok száma a lényeg, hanem az összetartozás. Felbontathatatlanul. Örökre.