Az elmúlt napokban többször is kérte, hogy meséljem el, milyen volt, amikor született. Ma azt is kérte, hogy nézzük meg a kórházi fotókat is. Készült két kép közvetlenül a kibújása után még magzatmázasan, ahogy tisztogatják a légutait, és egy olyan kép is, amikor a szülőanya tartja a karjaiban, igaz nem túl jó minőségű kép, sem ő, sem a szülőanya nem látszik igazán, mert olyan gyorsan történt minden, plusz bőgtem is, ami szintén nem segítette akkor egy normális kép készítését. Ezt is megnézte. Ezt eddig még nem látta, úgyhogy izgultam, hogy merre fog kanyarodni a beszélgetés.
- Ő a néni, akinek a hasából kibújtam?
- Igen, ő az, itt épp elbúcsúzik tőled.
- És utána hazament?
- Igen, két nappal később hazament.
- Utána már nem találkoztunk?
- Utána már nem.
- Nézzük meg azt is, amikor már itthon voltunk.
És vidáman nézegette tovább a babakori képeit.