Ma ismét lezárult egy korszak az életünkben. Három éven át jártunk Alapozó Terápiára, és ma volt az utolsó alkalom. Szöszi nagyon szereti Bea nénit, és nem mellékesen ez a szeretet kölcsönös. Én is szeretem Bea nénit, amilyen finom érzékenységgel szereti Szöszit. És mivel hétvégén Pedagógus nap is…

Péntek délutánonként/esténként uszodába járunk. Szöszi úszni tanul, én többnyire csak kísérő jeggyel megyek be, néha én is úszom. Amíg ő úszik, én üldögélek, figyelem ahogy ügyesedik, és nézem a többi uszodai vendéget, a pancsoló gyerekeket, az utasításokat kiáltozó edzőket, oktatókat, hosszokat…

Beleolvastam egy fórumba, ahol az örökbefogadásban érintettek szoktak társalogni. A szóhasználat volt a téma, hogy Magyarországon mennyire nincs ennek (sem) kultúrája. A saját gyerek a vérszerinti gyerek szinonimája, az igazi szülő meg a biológiai szülőé. Valaki ugrik mindegyikre, valaki már…

- Mama, Mária kiválasztott volt. Ő lehetett Jézus anyukája, mert Isten kiválasztotta. - Igen, kiválasztott volt.- Te is kiválasztott vagy? Isten kiválasztott, hogy az én anyukám légy?

Amikor a PIC-en voltunk, és már kivehettem az inkubátorból Szöszit, még elég szegényes volt a gyermekdal repertoárom, így jobb híján ringatgatás közben azokat a dalokat énekelgettem neki, amelyekre még a szolfézs órákról emlékeztem. Köztük a Szivárvány havasánt is. Akkor abban az átmeneti helyzetben…

Ma szembe jött velem a facebookon egy fotó.  Rajta felirat: „Nem másság van, hanem sokféleség.” Egy gyönyörű, Down szindrómás kisfiút ábrázolt a kép. És erről eszembe jutott a mi „másságunk”. Mennyire toleránsnak, elfogadónak gondoltam magam, amíg ki nem derült, hogy én sem abban a csapatban…

Ébredezik reggel. Cirógatom a még álmos gyereket. - Imádom minden porcikádat. - Tudom ám, hogy mit szeretsz rajtam a legjobban. - Na? Mit? - Hát a lábikómat, mert azt láttad meg először a hologramon, amikor a néni pocakjában voltam.

Mert minden anya "igazi". Ha ő nem hordja a méhében, akit én a szívemben, akkor most nincs gyerekem. Ha én nem hordom a szívemben, akit ő a méhében, akkor a gyerekem anya nélkül maradhatott volna.

Megvolt az iskolai anyák napja. A tanító néniken és két, régebbről ismert osztálytárs anyukáján kívül nem tudja senki, hogy Szöszi nem az én pocakomból született. És ezt egyáltalán nem bánom. Néha jó elvegyülni. Nem másnak lenni. A hétköznapjainkat amúgy sem úgy éljük, hogy az örökbefogadásnak…

Ez ugyan nem örökbefogadós téma, de muszáj megosztanom. :D Leckét ír- Mama szomjas vagyok, iszom.Kimegy, iszik. 2 perc múlva:- Mama megint innom kell, mert kiszáradok.Megint kimegy, megint iszik. 1 perccel később:- Mama, kezet mosok.Megy kezet mosni. Újabb 2 perc elteltével:- Mama, pisilek.Kimegy a…